Művészdélután Mária tündérkertjében

Ha szeptember, akkor ez a Szent Mihály-napok programsorozata Budafokon és Tétényben. Az idei egyenesen a jubileumi, huszadik kulturális, kulináris és sportseregszemle, amelynek – számomra – a fénypontja kedves barátnőm, Radóczy Mária tűzzománcművész díjátadóval egybekötött piknikje a Dézsmaház utcai kúria és galéria felső kertjében.

Az elmúlt években hűséges barátunk volt az időjárás, rendre tombolt a vénasszonyok nyara, ezúttal azonban didergetőre váltott az idő. Még szerencse, hogy az eső elállt, és így szép számú vendégsereg gyűlt össze a Radóczy-kertben a díjátadóra és a kiállításmegnyitóra szeptember 24-én, egy nem túl szép szombati nap délutánján.
A Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából kiírt képzőművészeti pályázatra érkezett művek bemutatása, értékelése, a kiállítás megnyitója és a díjátadás volt a négy programpont.

A Farkaslakáról elszármazott székely–magyar íróóriás nevével fémjelzett pályázat mottója a következő volt. „Ajándékom az utókornak”.

27 pályázótól 61 alkotás érkezett a Budatétényi Polgári Kör és Radóczy Mária közösen kiírt képzőművészeti pályázatára. A természet és az ember kapcsolata volt a téma, szabadon választott technikákkal – festmények, fotók, szobrok és textilalkotások is érkeztek.

A díjátadón Szepesfalvy Anna alpolgármester is beszédet mondott, és gratulált a nyerteseknek. Tóth Melinda, a Budatétényi Polgári kör elnöke és Radóczy Mária adta át a díjakat.

Különdíjat kapott Kelemen Ágnes, harmadik lett Pál Zsuzsanna és Czimbal Gyula, második Zsovák Krisztina, a győztes pedig Molnár Zoltán fotóművész.

– A győztes fotóm a Déli-Kárpátok Bucsecs nevű csúcsánál készült, egy felvonó aknáját mutatja, ahol gyerekek játszanak és buborékokat fújnak a havasokkal a háttérben – beszélt a fotóról Molnár Zoltán. – Több mint tizenöt éve fotózom Erdélyben, egy könyvet is kiadtam Fényjelző címmel, az ember és környezete témában fényképeztem. Maga a könyv úgy épül fel, hogy a havasokból szépen elindul, mintha egy képzeletbeli utazás lenne, míg végül az olvasó eljut a falvakon keresztül a város szélére, és ott, a kolozsvári szeméttelepen készítettem sokkoló felvételeket. Dokumentarista eszközökkel fotózom a valóságot.

Molnár Zoltán felmenői Sepsiszentgyörgyről származnak, tehát megvan a családi kapcsolat is Erdéllyel.

– A festmények kategóriában Pál Zsuzsanna győzött – újságolta a házigazda Radóczy Mária, aki ezúttal is gondoskodott, persze némi segítséggel, a finomnál finomabb süteményekről. – Nagyon érdekes képet festett Zsuzsanna. Mindig azt mondják, hogy Ábel a rengetegben – ha már Tamási Áron volt a pályázatunk névadója –, de a festőnő nem Ábelt, hanem magát Tamási Áront helyezte a rengetegbe. Megfestette a portréját, szétszeletelte darabokba, és a szemeit, a száját elhelyezte az erdőbe. Nagyon jó kis kép lett!

Már régen átadták a díjakat, az idő sem volt kegyes hozzánk, de még legalább egy óráig tartott a kedélyes beszélgetés a finom bor és a sütemények társaságában. Mert Radóczy Mária tündérkertjének van egy olyan tulajdonsága, hogy nem ereszti az embert…

Ch. Gáll András